Szelistye szék (ném. Stuhl Grossdorf), 14. sz.-1485: fiókszék, vsz. Szelistye (vagy Salgó) várához tartozó uradalom a Magyar Királyságban, Erdélyben, a →szászok földjén, a Cibin patak mentén. - Települései: Gales v. Galyis (Villa Galli, Galusdorf, Krebsdorf), Kákova (Villa Cancri, Cracovia, Krebsbach), Sibil (Sibinium, Budenbach), Szelistye (Villa Magna, Groszdorf), Tiliska (Tuscania, Tillischen), Válya (Vallia, Grabendorf, Chrapunsdorf). A vár őrizetére és szolgálatára kötelezett népe a várnagyok hatósága alatt állott, s a várszolgálatért kiváltságokban és kedvezményekben részesültek, csupán a várnagyoktól függtek. Eredetileg kir. birtok; említésekor az I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307-42) ellen föllázadt és 1321: meghódolt Talmácsy Miklós a várat a hozzá tartozott birtokokkal együtt a kir-nak visszaadta, s a helyett más jószágokat kapott tőle. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) 1468: Omlás földét, 1485: Szelistye várát s ter-ét a vár fönntartására →Szeben szék hatósága alá helyezte (de nem örökösen, földesúri joggal és haszonvétellel, mivel e vár s annak ter-e a korona birtoka lévén, azt a kir. törv-eink szerint el nem adományozhatta). A Bach-korszak erdélyi ter. átrendezésekor 1849-51: fiókszékként említették. 1876-1919: Szelistye járás őrizte meg nevét. 88

Századok 1873:86. (Balássy Ferenc: Szelistye és Talmács várának és területének jogtörténelmi nyomozása) - Pesty II:100.